1. A mátraverebély-szentkúti legenda és a forrás

 Szentkútnak, Észak-Magyarország leglátogatottabb kegyhelyének története Szent László király korába nyúlik vissza, a 11. századba.  A legenda alapja a magyar-kun háború. A kunok abban az időben háromszor törtek be hazánkba: 1085-ben, 1091-ben, és 1092-ben.

A harcok kiterjedtek a Mátra és a Cserhát vidékére is. A kunok a Cserhát erdőibe menekültek László király serege elől. Mivel ő egy „lovag”király volt, bátor és harcias, nem elégedett meg azzal, hogy ha csak a hírnököktől kapott a menekülőkről hírt, hanem ő maga is hírszerző útra indult egy kisebb csapat kíséretében. Az a király volt, aki a csatában nem tudott megülni egy helyben, és a harcból mindig kivette a részét. Nem állt meg kilométerekre a csatától, és onnan figyelte és irányította az eseményeket, ahogyan számos későbbi király, hanem aktívan részt vett benne.

Ne kalandozzunk el, hanem kövessük tovább László király „kalandját”, aki kíséretét megelőzve a mai Szentkút völgyében lovagolt. Ekkor a szomszédos hegyoldal sűrűjéből előtörtek a kunok, és megpróbálták elfogni a királyt. Mivel a menekülés útját egy széles és mély szakadék vágta el, bíztak a sikerükben. De a király Szög nevű paripája egy szökkenéssel átugrotta a szakadékot, és a ló patája a kemény kőbe úgy belesüllyedt, mintha csak viaszba lépett volna. Még a patkószegek nyoma is világosan látszott. A pata alól pedig vékony sugárban, kristálytiszta víz bugyogott fel.

A legendának van egy másik változata is fennmaradt, ugyanis a 18. századig csak szájhagyomány útján terjedt a legenda: a kunokat üldöző László királyt és katonáit bekerítették a kunok. A magyaroknak nem volt vizük, és engedélyt kértek a királytól, hogy pogány áldozatot mutassanak be. A király (mivel erősen vallásos volt) haragjában egy sziklába vágta lándzsáját, és mikor kihúzta onnan, friss vizű forrás fakadt.

Ki-ki döntse el, mi is történhetett. László király vallásossága ellenére a történetírások által vázolt lovagi, harcoló király és hűséges, bátor lova története közelebb áll a szívemhez, de a második történet is igaz lehet, hiszen László életét a vallásosság is erősen áthatotta.

A hagyomány szerint László lovának patája nyomán nemcsak egy forrás fakadt, hanem az országban több helyen is. Harci lándzsájának érintése által szintén nyitott forrásokat a harcokban szomjazó seregének. Pl. Jászó – Döbrödön (BAZ-megye), a Mártában Benén, Csikszépvíz mellett, Nagyváradon (Püspökfürdő).

Chinorányi Ede cisztercita tanár 1929-ben kiadott művében, amely rendtársa, Benkovics Mihály (lelkipásztor volt Szentkúton 1734-57 között) kéziratban maradt feljegyzése alapján készült, a következőket írja László király forrásfakasztásairól, és a forrásokról:

„László szent életének jutalma volt, hogy éhező katonáit látva, Istenhez fohászkodik, s eljönnek az erdő vadjai, és mint a szelíd bárányok veszik körül. Szomjúságtól lihegő seregének, amint több helyen, úgy itt is, a rideg sziklából fakaszt vizet. Ellőtt nyílvesszője csudafűbe fúródik, mely a járványos betegséget meggyógyította… Szóhagyomány szerint, a kunokkal sokat harcolt. Itt is ezekkel állott szemben. A völgyben tikkasztó szomjúság gyötörte vitézeit. Mély imába merült a szent király, sarkantyúba kapta lovát, s az első patkó nyomból víz fakadt, s harci bárdjával megérintette a sziklát, s az érintés helyén víz tört elő.”        

„A szentkúti patak mentén, felfelé haladva, a mai templomtól mintegy 500 lépésnyire, sziklák övezte mély völgybe jutunk. A völgy (inkább szakadék) bejáratánál másfél méter magasságú sziklatömb emelkedik, és ennek lapos tetején patkóforma mélyedés látszik, melyből kristálytiszta víz szivárog. E szilárd, nem repedezett mészkőtömeg oldalán nem folyik víz, hanem csak a patkóforma nyomból. Gyermekkoromban ott tolongtam én is, hogy mint a többi búcsúsok, kis korsómba vizet szerezzek a `Szent László ugratásából.’ E vizet szembajok ellen használták. Jobbról a sziklában ma is csörgedezve folyik három kis nyílásból az üde forrásvíz.”

„Hosszú évtizedek múlva – írja tovább Chinorányi – vezérelt a Gondviselés Szentkúthoz.         Elmenetem a Szent László ugratáshoz, de fájdalom, már csak a sziklafal tövében vannak meg a források. A sziklatömb az elemek áldozata lett. A hegyekről lezuhanó víztömeggel sodort sziklatömbök, összemorzsolták. Ma emléktábla jelzi azt a helyet, ahol a nagy király a csodás forrásokat fakasztotta.”

A Szent László forrás tehát az évszázadok során változásokon ment keresztül. Eltűnt a sziklatömbből bugyogó forrás, és eltűnt a szakadék fenekén lévő patkónyomból felszökő víz is. 1999-ben „Szent László ugratásánál” már csak a keskeny szakadékos völgy fenekén mutatkoznak a kezdeti forrás jelzi, de szárazabb időben már alig lehet észrevenni a víz szivárgását.

A “Szent László-forrás” a templomtól 500 méterre északnyugatra található a szakadékban.

A Szent Kúton és a Szent László forrásokon kívül működik még a Szent István, a Szent Háromság és a kicsi, de elég bő vizű Szent Imre forrás, valamint a pénzes forrásnak is nevezett Mária kútja.

2. Írásos emlékek:

Okmányban először 1290-ben szerepel Szentkút: 1303. számú oklevél, „Ad fontem vereb”: verebi forrás.

De több forrás is 1210-re vagy 1210 körülre helyezi a templomépítést. 1258-ban a templomnak már búcsújárási joga volt, amelyet az egyház a tömegesen érkező zarándokok miatt adott Szentkútnak.

Az írások szerint Verebélyben 1331-ben már templom volt, melyben a szent ténykedéseket lelkész végezte, és a templomhoz nagy számban jöttek búcsúsok.

A Monumenta Vaticana IV. kötetének 252. lapján, a 312. Oklevélben, 1400. nov. 9-ről keltezve azt találjuk, hogy IX. Bonifác pápa, a verebélyi Nagyboldogasszony templomnak azt a búcsút engedélyezi, ami Assisiben, az Angyalokról Nevezett Boldogságos Szent Szűz, Porciunkula templomában, és Aachenben, a Szent Szűz templomában, Szent Margit ünnepén nyerhető. A templom rektorának pedig megengedi, hogy Mária mennybemenetelének ünnepén, és az azt közvetlenül megelőző három napon, 12 gyóntatót alkalmazhasson. (Abban az időben a búcsúengedélyezéssel együtt a gyóntatók számát is korlátozták!)

Ilyen vagy ehhez hasonló búcsúengedményt ebben a korban más templomok is kaptak, így Esztergom, Veszprém, Nagyvárad (Szent László sírja miatt), Kassa, Szepes stb. Ezek nagyrészt püspöki városok és nevezetesebb zarándokhelyek. A budai híres Fehéregyház is csak 8 gyóntatóra kapott jogot. Verebély kisközség pedig 12 gyóntatóra!

A verebélyi templom a 12 gyóntatós búcsút a zarándokok sokasága miatt kapta. Ezt a következtetést egy hiteles okirat, mely 1331-ből ered, megerősíti. (Nagy Imre: Anjou okmánytár II. 567. lap.)

Korábbi fakápolnája helyett a Kálvária dombon 1705-ben kőkápolnát építettek. Ebből a kőkápolnából maradt a fájdalmas kápolna szoborsorozata.

1755-ben a kőkápolna már romos volt. A templomot Bellágh Antal remete kezdte el alapozni, majd az Almásy család segítségével 1758-63 között készült el a mai formájában. A nyugati oldalhoz kapcsolódik az Almásy-sírbolt. A templom keleti oldalához épült a ferences rendház.

A templomot Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték, kéttornyú, barokk stílusú, tornyait hagymasisak fedi. A főoltár, a szószék és több szobor rokokó stílusú, a két mellékoltár copfstílusban készült a XVIII. században. A főoltáron helyezték el a XVIII. századi Mária-kegyszobrot.

1772-ben ferencesek költöztek ide. Ők építették tovább a kolostort, a lelkigyakorlatos házat, a búcsús szállásokat, a Lourdesi-i barlangot, a kálváriakápolnát és látták el a lelki gondozást.

II. József idején fürdő épült a patak partján, hogy legyen ürügy a több napos zarándoklatra. Az uralkodó egy napra korlátozta a búcsújárást.

1865-ben Almásy Edmund megépítette az Almásy család elhunytjainak és a gyónóudvar penitencia kápolnáját Nepomuki Szent János, a gyónási titok vértanújának tiszteletére. A Megkötözött kezű Jézus szobra került az oltárára.

A mostani Lourdes-i barlang 1932-ben készült el a zarándokok adományaiból.

1933-ban a keresztút végén elkészül a most is látható Kálvária kápolna. A gyóntatóudvarban kápolna épült.

VI. Pál pápa 1970. április 26-án “Basilica Minor” rangra emelte és teljes búcsút engedélyezett az év minden napjára, vagyis megerősítette XI. Pius által adományozott búcsút, és az Apostoli Szentszék engedélye alapján ezen a kegyhelyen a húsvéti gyónás egész évben érvényesen elvégezhető.

2006-ban Erdő Péter bíboros, prímás a Nagyboldogasszony búcsún ünnepélyesen kihirdette Szentkút Nemzeti Kegyhellyé válását.

A Szűzanya megjelenései és a gyógyulások

A víz 1091/92 körül csörgedezik Szentkúton, a Szűzanya első megjelenése és az első gyógyulás 1095-1192 között történt.

A 17-18. században Verebély a kisterenyei plébániához tartozott. 1714-ben a plébános Lukovics Márton lett, aki nagy buzgalommal gyűjtötte a szentkúti gyógyulástörténeteket, melyek egy részét személyes tapasztalat alapján, a többit az itt szolgálatot teljesítő lelkiatyák előadásaiból tudta meg, és jegyezte le. 1794-ben Szentmihályi Mihály Lukovics jegyzeteit felhasználva írta meg Szentkút történetéről szóló könyvet. A könyvet 1797-ben ki is adták, és a rögzített szóbeli szájhagyomány alapján az első gyógyulás történet a következő:

„A verebélyi pásztor születésétől fogva néma gyermekével együtt őrizte a csordát itt az erdőben. A gyermek megszomjazott. Elmaradt kissé apjától és vizet keresett. Egyszerre egy fa lombjai között megjelent neki a Boldogságos Szűz, karján a kis Jézussal, és egy lópata alakú mélyedésben felcsillanó forrásvízre mutatott. A fiú lehajolt, ivott és utána nyomban atyja után kiáltott. Az apa alig akart hinni a fülének. Álmélkodva kérdezte fiától: „Mi történt veled?” A fiú örömtől sugárzó arccal felelte: „Egy csodás szépségű és jóságos arcú asszonyt láttam az imént, kisgyermekkel a karján, aki egy forrásra mutatott. Ittam ebből a kis forrásból, és nyomban tudtam beszélni.” Az apa megnézte a forrást, és ásni kezdett. Lassan kiszélesedett a nyílás, és ebből lett a SZENT KÚT!”

Hogy időben mikor történt ez a gyógyulás nem tudjuk pontosan, ezért helyezték el a történetírók egy százéves időintervallumban.

A török időből a következő gyógyulástörténetről számolnak be:

„Koós Pál gyöngyösi polgár három gyermekének izomsorvadása volt, tagjaikat nem bírták mozgatni. Tehetetlenségük miatt állandó ápolásra és gondozásra szorultak. Semmiféle orvosi beavatkozás nem volt képes segíteni rajtuk.
A nyomorúság ellenére is mélyen vallásos apa, miután látta, hogy a természetes emberi erőfeszítés semmit sem ér, a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlotta gyermekeit. Egész családjával elzarándokolt Szentkútra. Feleségével együtt a szent forrás vizével mosogatták a gyermekeket. Közben könyörögve, sírva kérték az Irgalom Anyját, hogy segítsen rajtuk. A többször megismételt mosás és bizalommal teljes esdeklés elnyerte jutalmát. Az izmok visszanyerték rugalmas erejüket, a betegek meggyógyultak.

Mekkora lehetett a szülők öröme! Hálájukat tettekkel is ki akarták mutatni. A szent kutat borító fedél már nagyon rozoga volt. Elhatározták, hogy megjavíttatják. De mert itt a török volt az úr, tőle kellett engedélyt kémi. Koós nagy hálával eltelve, ezt a kínos utánjárást is vállalta. Pár jó emberét magához vette, és elment Egerbe. „Megnyerte ugyan ezt, – írja Lukovics Márton 1714-ben – de a Szécsényben, közelebb lakó Pribék Basa ellene állott.” Ekkor a hatalmasabb hatvani basához ment, aki megengedte a Szentkút fedelének kijavítását. Ennyi utánjárást csak az vállalhatott, akinek valóban tele volt a szíve hálával. Lukovics írásában hivatkozik Nagy Gergelyre, kinek édesapja Koóssal együtt járt Egerben az engedélyért. Mindez 1640 körül történhetett.”

Az utolsó bizonyítható gyógyulás a Szent László forrásánál történt 1933. szept. 8.-án, Kisboldogasszony napján, a 15 éves adácsi Gulyás Annával.

4.  A kegyszobor közelről

A gyermekét tartó Mária szobrát 1998-ban restaurálási célból megvizsgálták a szakemberek. Akkor rögzítették a következő tényeket:

• A szobor feltehetően hársfából készült, tömör volt.
• Öltöztető szobornak készült, barokk alkotás.
• A szobor eredeti színe valószínűleg zöld volt, mai festését feltehetőleg 1851-ben kapta.
• Szűz Mária haja valódi emberi haj.
• Ékkövekkel díszített, aranyozott koronapárt viselnek, a nagyobbik korona szerint Almásy Gedeon adományozta 1851-ben.
• Rovarkárosodás nem érte, festése ép.
• Talapzata alsó felületén egy latin felirat található, amit valószínűleg menekítéskor írhattak rá azonosítás végett: STATUA MIR VERA. SZENTKÚT 1944.      = Jelentése: Ami itt áll, az valóban a csodatévő szobor.

 

                                                                                    Dr. Kádár Brigitta