Ennek az országnak Hétköznapi Hősökre van szüksége, akik magukért és másokért valóban tenni tudnak és akarnak is.
Egyszerű emberekre, akiktől távol áll az öntömjénezés, a szerepjáték, az anyagiasság és a magamutogatás. Pedig ők azok, akik megérdemelnék, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek – de persze nem azért, mert az nekik lenne fontos. Ők ettől függetlenül is teszik a dolgukat.
Az hogy többet halljunk róluk és többször lássuk őket, mindannyiunknak fontos lenne!

S hogy miért érdekesek ők? Mert olyan értékrendet és értékeket képviselnek, amit át kellene adni mindenkinek, és meg kellene menteni a jövőnek.

Tegyünk azért, hogy eljöjjön az ő idejük, és a populista politikusok helyett – akik ugyan megtehetnének bármit, de az egyéni és pártérdekeiknél tovább képtelenek látni – a jövőben övék legyen végre a főszerep.

Javaslataikat és rövid történet leírásaikat (akár fotóval!) várjuk az alábbi címre: hetkoznapihos@gmail.com

A Civil Hírlap című újságban is elindul a Hétköznapi Hősök rovat, ahol majd az Önök írásaiból is válogatnak.

Íme két személy, aki ebbe a kategóriába tartozik:

A Hétköznapi Hősök – olyanok, mint mondjuk Csaba, aki a rekord hidegnek jelzett éjszaka előtt körbejárta faluját és megkereste azt az egyedül élő, mindenki által lenézett és lesajnált nőt, akinél tudta, hogy nincs fűtés. Nem volt otthon, de keresésére indult és megtalálta. Azonnal látta, hogy kritikus állapotban van. Hívta a mentőket. A nőt nem sok választotta el a kihűléstől. Csabának köszönheti, hogy a leghidegebb éjszakát egy kórházi ágyban tölthette.
Csaba egyszer már segített egy kihűléssel fenyegetett embernek. Akkor még csak 25 éves volt. Egy szombat esti buliból hazafelé menet észrevett valakit az út szélén. Látta hogy ittas, de ráadta a kabátját. Amikor kihívta a rendőröket, azoktól köszönet helyett rúgásokat és pofonokat kapott. Mert az út szélén fekvő ember azt mondta, hogy tehetetlen állapotát kihasználta, és a zsebeit kiforgatva meglopta őt. A rendőrök elhitték.
Ki-ki döntse el, hogy a két esetnél volt-e annak jelentősége, hogy Csaba cigány ember.

De nem csak a bajban vannak hősök. Számomra ugyanebbe a kategóriába tartozik Zoltán, aki a téli sportok szerelmese, és a hideg jó oldalát is szerette volna megmutatni az otthonülő alföldi városlakóknak. Néhány barátjával jeges fiesztát szervezett a városi csónakázótavon, ahol volt jégszobor, hóember, korcsolya verseny és jeges diszkó – egész napos családi program. Még ingyen tea és melegedő sarok is várta a több ezer érdeklődőt, akik legalább egy napig nem haragudtak a mínuszokra.
– A családomnak is megcsináltam volna – mondta Zoltán, – de mennyivel jobb, hogy ilyen sokan voltunk.

Ezt a hozzáállást kellene visszacsempészni a hétköznapjainkba. Akkor egészen biztos, hogy mindannyian jobban éreznénk magunkat.