A mai templom helyén a 13. században már állt egy kis, román stílusú templomocska (először 1329-ben és 1331-ben említették), amelynek az alapfalai a mai templom hajójának északkeleti részén kerültek elő. A tatárjárás során (1241) megrongálódott templomot délnyugat felé megtoldották, a 13. század végén oldalkápolnákat építettek a román épületrészhez.
A 14. század utolsó harmadában a falu akkori birtokosa, Verebi Péter erdélyi alvajda a román stílusú épületet elbontatta, és jelentősen bővíttette, átépíttette a korábbi templomot. Elkészültek a ma is meglévő fő- és oldalszentélyek, a hajót beboltozták. A templomot háromhajóssá alakították, az építmény déli részén kápolnát emeltek, s ugyanekkor készítették el az oldalfal két gótikus kapuját is. A templom búcsúengedélyt, a község pedig a búcsú napjára vásártartási jogot kapott (1398).
A 18. század végén alakították át barokk stílusban a templom belsejét. Lux Kálmán tervei szerint történt műemléki helyreállítása (1914-1917). Újabb helyreállítását (1961-1963) követően az ezredfordulón a tetőszerkezet felújítására került sor. (tovább…)

Műemlék jelegű építmény, 1758-1763 között épült az Almásy család által. A bejárati ajtó felett a Vereb és az Almásy család címere látható. A tornyokat hagymasisak fedi. A főoltár, a szószék és több szobor rokokó stílusú, a két mellékoltár copfstílusban készült a 18. században.
Korábbi fakápolnája helyett 1705-ben kőkápolnát építettek, de az 1755-ben már romos volt. A nyugati oldalhoz kapcsolódik az Almásy sírbolt. A templom főoltára rokokó stílusú, itt van elhelyezve a 18. századi Mária-kegyszobor.
A templom keleti oldalához épült a ferences rendház. A nyugati oldalon idős fákkal benőtt, padokkal ellátott térség van, jó idő esetén itt tartják a szabadtéri szentmiséket, nyugalma még a nem vallási célból ideérkezőket is megérinti.
A búcsújáró helyhez több, Szent Lászlóval és csodálatos gyógyulásokkal kapcsolatos monda fűződik. A legenda szerint a 11. század végén a Magyarországot fosztogató kunokat üldöző Szent László királyt és katonáit bekerítette az ellenség a keskeny völgybe. A magyaroknak nem volt vizük, mire Szent László haragjában egy sziklába vájta a lándzsáját, ahonnan aztán bővizű forrás fakadt (1290).
Egy másik monda szerint a Szent Lászlót üldöző kunok egy völgybe szorították a királyt, aki előtt még egy óriási szakadék is állott. A királynak azonban jó lova volt, egy gyors és határozott döntéssel átugratta a szakadékot. A patkószegek nyomából vékony sugárban kristálytiszta víz bugyogott fel.
Három forrás ma Szentkút erdeiben megtalálható.
Érdeklődni: Ferences Rendház
3077 Mátraverebély-Szentkút 14.
Tel: 32/471-559 Fax: 32/32/471-553

A Szentkúti Basilica melletti szabadtéri oltár mögött a 13. században a Vereb család által olasz mesterekkel készíttetett lourdes-i barlang látható. Falán az imák meghallgatására emlékeztető hálatáblák az egész világból megtalálhatók.

Mátraverebély legértékesebb kincseként tartják számon a Vereb Péter erdélyi alvajda által 1380-ban építtetett római katolikus templomot. A románkori alapokra épült gótikus építmény több pusztítást is megélt története során. 1961-ben kezdték el a teljes felújítást, amelynek során a befalazott részeket kibontva, teljes szépségében állították vissza gótikus formáit. A háromhajós épület bejárata és szentélye felett barokkos boltozat látható. A stílusok hasonlóan harmonikus keveredésével kevés helyen találkozhat a műemlékek iránt érdeklődő látogató. A bazilikás elrendezésű gótikus építmény az ország kiemelt építészeti, kő- és épületszobrászati emléke. Az alapító Vereb Pétert 1403-ban itt temették el, sírköve az északi mellékhajóban látható.

A Szűzanya első szentkúti megjelenése és a Szentkút-völgyben levő forrás vize által történt első csodás gyógyulás ideje ma már pontosan nem határozható meg. Az 1714-ben lejegyzett írás szerint egy verebélyi pásztor néma gyermekével a völgyben őrizte az állatokat. A néma fiú megszomjazott és vizet keresett. Ekkor megjelent neki a Boldogságos Szűzanya a fák lombjai között és egy mélyedésben felcsillanó forrásra mutatott. A fiú lehajolt, ivott a vízből és nyomban utána édesapja után kiáltott. Az apa meglepődött néma gyermeke kiáltásán, eléje szaladt és álmélkodva kérdezte, hogy mi történt? A fiú örömtől sugárzó arccal mesélte a látomást és mutatta a forrást. Az édesapa mélyítette ki a gödröcskét és így alakult ki a bővizű szent kút, a Szűz Mária forrás. Valószínű, hogy 1100 körül történt ez a csodás gyógyulás. 1258-ban Vereb az apostoli Szentszéktől már búcsús engedélyt kapott.

A Szentkúti Nemzeti Kegyhelyhez közel, Meszes-tetőn található Magyarország legnagyobb remetebarlang-rendszere.Középkori eredete nem igazolható.
A remeték főleg a XVIII. században tartózkodtak a barlangban, de egyes közlések szerint még az 1930-as években is lakták. A barlangnak két kápolnája, egy nagyobb csarnoka, egy konyhája, étkezőhelyisége, három hálókamrája, egy kamrája és egy illemhelye volt. A helyiségek méretei változóak, legnagyobb a két kápolna és a konyha, belmagasságuk 1,9-2,6 méter közötti. Mennyezetük sík, illetve a kápolnáé kosárívesen van kifaragva.A kb. 500 méteres gyalogösvényen már csak a kilátás miatt is érdemes felmenni.

Az Almásy János kastély műemlék jellegű építmény, melyet a 18. században építettek. Az épület jelenleg az általános iskola napközi-otthonaként működik. Az épülethez tartozik egy focipályával, szabadtéri színpaddal ellátott kastélykert. Itt található a Millecentenáriumi emlékmű (1996)

Mátraverebélyben található a XVIII. században épített, majd a XIX. század második felében átalakított magtár, amely befogadóképessége alapján a megye legnagyobb ilyen építménye. Jelenleg az általános iskola napközi otthonának ad helyet Almássy János országbíró kastélya, aki 1758-ban lett a helység földesura.

A szentkúti kocsányos tölgy, a Farkas-lyuk (467 méter magas hegy, részben sziklába vájt barlang) és a hérics virág, amely az országban egyedülállóan nagy területen itt nyílik.

Vidróczki Márton (Mónosbél, 1837. november 12. – Mátraverebély, 1873. február 8.), más változatok szerint Vidrócki, Vidrovszky, Mitróczy; híres mátrai betyár.

Az életéről fennmaradt korabeli tudósítások ellentmondásosak. Apja Vidrótzky András juhász volt. Azt, hogy miért választotta a szegénylegények hányatott életét, a néphagyomány sokféleképpen magyarázza. Egyes történetek szerint katonaszökevény volt, mások szerint bojtár korában kegyetlenül megverte a számadója, s ezért állt betyárnak, de romantikus szerelmi történetről, árva sorsról, törvénytelen származásról is szólnak mondák. Legvalószínűbbnek az első két verziót tartják a kutatók.

A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között.

A betyár haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeretője árulta el, többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolja. Ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele Mátraverebély határában.

A nevéhez kapcsolódó énekes szájhagyomány (dalok, balladák, mondák) – amely elsősorban a Mátra környékén ismert – a betyárköltészet általános sztereotip formuláit viseli.
Életét és halálának körülményeit Kodály Zoltán Mátrai képek című művében idézi fel ezzel a két dallal: A Vidroczki hires nyája és a Már Vidroczki emelgeti.

Vidróczky fából készült szobra a Szentkútra vezető út szélén tátható.